1983. szeptember 1-4. között került sor Zalaegerszegen az első Magyar Tájékozódási Futó Szövetség által rendezett Felnőtt Világbajnokságra. A szervezőmunkát Skerletz Iván főtitkár, Szarka Ernő és Fekete Jenő fogták össze.
Világbajnokságokat 1966 óta rendeztek minden második évben, 1978-ig a páros, 1979-től a páratlan években, így 1983-ban a tizedik VB-re került már sor. Ekkor még csak két versenyszám volt: egyéni és váltó, mindkettő erdőben. Négy kontinens 22 országa vett részt a világbajnokságon, Európán kívülről Ausztrália, Japán, Új-Zéland és az USA.
Ezen a világbajnokságon vezették be az egyéni számban a selejtezőt, aminek Nova volt a helyszíne, egy extrém gyors terep. A térképet Adorján Józset, Palatinszky János, Tihanyi László, Vajda Géza, Varga Jenő és Zolarek István készítették, a pályakitűző Palatinszky János volt. A nőknél 5’30”-as, a férfiaknál 4’35”-ös tempóval nyerték a versenyt. A 40-45 fős mezőnyökből futamonként 25-en kerültek a döntőbe, a magyarok közül ez mindenkinek sikerült.
A döntőre a Keszthelyi-hegységben került sor, az azóta klasszikussá vált Sátor-magason. Ez technikailag és fizikailag is az egyik legnagyobb kihívást jelentő magyar terep. A térkép nagy részét Sőtér János készítette többéves munkával és ő volt a pályakitűző is. Mellette Kéki Miklós, Zánkay András és Zsigmond Tibor vettek részt a helyesbítésben. Érdekesség, hogy külön a verseny miatt lerepülték és kiértékelték a területet. Az eredmények tekintetében taroltak a skandinávok: a nőknél az első hat, férfiaknál az első öt helyezettet ők adták. A világbajnoki címet a svéd Annichen Kringstad-Svensson és a norvég Morten Berglia szerezték meg. A nőknél Rostás Irán, a férfiaknál Kiss Zoltán lettek a legjobb magyarok, mindketten a kilencedik helyen zártak, utóbbi 2012-ig minden idők legjobb férfi egyéni felnőtt VB helyezése volt, erdei környezetben pedig a mai napig az. Csőkör Irén a 27., Korsovszky Ágnes a 37., Kiss Gabriella a 41., Dosek Ágoston a 18., Benedek István a 28., Lantos Zoltán a 29. helyen végzett.
A váltót a Szentgotthárd melletti Vörös-hegyen rendezték, egy tipikus őrségi terepen: nagyon jól futható, helyenként részletgazdag árokrendszerekkel. Erdélyi Tibor és Vekerdy Zoltán készítették a térképet és ők voltak a pályakitűzők is. Mindkét nemnél négyfősek voltak a váltók, a nőknél 50, a férfiaknál 60 perces futónkénti győztes idővel, ennek megfelelően mai szemmel nézve óriási különbségek alakultak ki a végeredményben. A nőknél a svédek nyertek hat perccel a csehszlovákok és további nyolccal a dánok előtt, így Annichen Kringstad-Svensson duplázott (a váltón négy perccel futott jobb időt mindenkinél), akárcsak 1981-ben Svájcban, majd 1985-ben Ausztráliában is. A magyar váltó Kiss Gabriella, Rostás Irén, Kaló Marianna, Csőkör Irén összeállításban hatodik lett, mindössze 43 másodpercnyi távolságra a negyedik norvégoktól. A férfiaknál is az egyéni világbajnok váltója győzött, a norvégok majdnem két perc előnnyel végeztek az élen. A második-negyedik helyezett között csak a hajrá döntött, így a csehszlovákok és a svédek állhattak még dobogóra. A mieink Lantos Zoltán, Széles Gábor, Dosek Ágoston, Kiss Zoltán felállásban a hatodik helyen futottak be.
A VB éremtáblázatán a norvégok és a svédek végeztek: mindkét nemzet két arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet gyűjtött. Harmadikok a csehszlovákok lettek két váltó második hellyel.
Fotó: Kutnyánszky Ernő
