A vasárnapi tisztújító közgyűlés előtt készítettünk interjút Kovács Balázzsal, az MTFSz jelenlegi alelnökével, aki a leköszönő Bugár József után az egyetlen jelölt az elnöki posztra.

Mikor és hogyan ismerkedtél meg a tájfutással?

Az ELTE gyakorlóiskolájába jártam, és a BEAC-ból jöttek toborozni, így kerültem be. Ez 14 éves koromban volt. Előtte már indultam tájékozódási túraversenyeken, de ott nem tetszett, hogy a sietésért is levonás járt. A tájfutásban jobban megragadtam, velem egykorú társaság is volt, az edzőnk is jól összefogta a csapatot, és a közös versenyekre járás is nagyon jó élményeket adott.

Mik voltak a legjobb eredményeid?

Ifi koromban aranyjelvény, felnőttben az I. osztályig jutottam, és 1993-ban nyertünk egy váltóbajnokságot, ami az akkori mezőnyben elég váratlan volt és nekem sokat jelentett.

Mikor és hogyan kerültél be az elnökségbe és mikor lettél alelnök?

A Sportident bevezetése után, amiben még főleg informatikai oldalról működtem közre, a keletkező bérleti bevételekből a Szövetség 2003-tól sportágfejlesztési alapot hozott létre, és ennek a működtetésében kaptam szerepet, először bizottságvezetőként. Így lett feladatom az akkor nagyon kicsire zsugorodott utánpótlás korosztály létszámfejlesztésére egy elkötelezett csapattal közösen programtervet és támogatási rendszert kidolgozni. Ezzel a szereppel kerültem be 2005-től az elnökségbe, és tulajdonképpen ez maradt a fő területem máig. Az alelnöki tisztséget 2011-től töltöttem be, aminek lényege az elnökségen belüli felelősségi rendszer kiépítése volt, hozzám az utánpótlással kapcsolatos, az informatikai és a marketing-kommunikációs ügyek felügyelete tartozott.

Mit tartasz az MTFSz legnagyobb erényének?

Az átlátható működést, az egyszerű és kevés bürokráciával működő döntéshozatalt, a pénzügyi stabilitást, a nagyfokú önállóságot és politikamentességet, és hogy figyelmet fordítunk hagyományaink fenntartására, az elődeink által teremtett értékek megbecsülésére.

Mivel elég régóta dolgozol az elnökségben, valószínűleg az eddigi munka folytatásában gondolkodsz alapvetően, de mégis mi az a terület, amit másként csinálnál, mint eddig?

Az eddigi munkám az elnökségi tagságból és alelnöki tisztségből adódó általános feladatokon kívül néhány területre fókuszálódott: az utánpótlás bázisunk szélesítése, az edzői kör bővítése és felkészültségük fejlesztése, az informatikai fejlesztéseink koordinálása. Ehhez jött még ideiglenesen a kommunikációs terület összefogása, ahol szerencsére sikerült nagyon jó munkatársakat találni az online tartalmaink felfuttatására. Az edzői, edzőtáborozási pályázatok és támogatások adminisztrációja sok energiámat lekötötte, ezt mindenképp szeretném átadni. Remélem bekerül az új elnökségbe is olyan tag, aki szívesen foglalkozik az utánpótlás területtel. A saját feladataimnak át kell alakulniuk, nagyobb szerepet kell kapjon a területek közötti koordináció, az együttműködés fenntartása, a feszültségek oldása és a képviselet a külvilág felé.

Milyen elnökséggel tudnál jól együtt dolgozni?

Ha rajtam múlna, olyan elnökséget próbálnék összeállítani, akik a tájfutáson belül sokféle tudást és többféle szemléletet képviselnek. Akkor működik jól, ha minden lényeges területnek megvan a gazdája, és ebben nem alakul ki túlzott átfedés. És nagyon fontos, hogy legyen ráfordítható energiájuk az elnökségi munkára. Tapasztalatom szerint nem az évi tíz ülésezésből kell kiindulni, a felvállalt terület menedzseléséhez sokkal több ráfordítás és háttérmunka szükséges. Utoljára maradt, pedig talán a legfontosabb, hogy olyan elnökségi tagok az ideálisak, akik a tájfutó sport egészének az érdekét képviselik, és akikben a tájfutók megbíznak. Mindez természetesen az én nézetem, de nem az én döntésem, hanem a tájfutó tagszervezeteké. Remélem nagyon átgondoltan fognak választani.

Mivel lennél elégedett az elnöki pályafutásod végén?

Most az elején – és egyelőre jelöltként – még nem a végéről gondolkodom :)

De azt biztosan sikernek tartanám, ha a Szövetségben sok jó képességű, kreatív ember dolgozna a tájfutásért, jó csapatmunka épülne fel, és a Sportágfejlesztési tervben megfogalmazott céljainkat elérnénk: többen lennénk, nemzetközileg jegyzett eredményeket érnénk el, ismertebbé válnánk, emelkedne a versenyeink színvonala, növekednének a pénzforrásaink. És mindemellett a tájfutók teljesen magukénak éreznék a Szövetséget.