Vasárnap tartja tisztújító közgyűlését a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség. Ebből az alkalomból kérdeztük Bugár Józsefet, a jelenlegi elnököt, aki nem indul újra az elnöki posztért.
Mikor és hogyan ismerkedtél meg a tájfutással?
1973 tavaszán, első éves egyetemistaként kérdezte a csoporttársam, hogy nem lenne-e kedvem kipróbálni a tájfutást? Mivel nem tudtam, hogy mi is az igazából, hát bevállaltam. A HÉV-en Pomázig, majd a buszon Csobánkáig tartottak nekem egy gyorstalpalót, majd „belöktek” az erdőbe. Az első pontot kb. 40 percig kerestem (a barlangoknál volt a Hosszú-hegyen) viszont rájöttem, hogy mit is jelentenek a térképjelek. A versenyt sajnos fel kellett adnom, mert adtak egy célidőt, amikorra vissza kell érnem, de így is tetszett a 21B-s pálya. Amikor ősszel Petrich Ákos ujjászervezte a Közgáz csapatát, már nagy örömmel szálltam be.
Mik voltak a legjobb eredményeid?
A legjobb eredményt azon a POCS-on értük el Juhász Pistivel és Németh Csabával még BÖF-ösként, amit a Spari rendezett Szentendre mellett, harmadikok lettünk. De számomra sohasem az eredmények, hanem maga a tájfutás volt a fontos.
Milyen klubokban versenyeztél eddig? Melyikbe hogyan kerültél?
A Közgázban 1977 végéig maradhattam, mert azokat, akik már befejezték az egyetemet, azokat kirakták, hogy jusson elég pénz az egyetemisták sportolására. Akkor mentem a Tungsramba, ahol egy nagyon jó gárda volt. Innen a rendszerváltás után kellett tovább állni, mert a General Electric megvette a Tungsram gyárat és azonnal megszüntette a sportegyesületet. Pedig bajnok vízilabda, kézi és röplabda csapatuk is volt. Akkor megbeszéltük a csapattársakkal, hogy alakítunk egy új egyesületet, 1993-ban. Ez lett a Budai Ősforrás SC (BÖF), ami több, mint 23 évig működött. Ez a NAV miatt szűnt meg, mert kötelezni akartak minket a bankszámla nyitásra, de a tagság ennek a felesleges költségeit nem akarta vállalni. Egyébként is voltak már feszültségek, ezért inkább a megszűnést választották. Ekkor hívtak a Spariba elnöknek, ahol ma is tájfutok a családdal együtt.
Milyen funkciókat töltöttél be a magyar tájfutásban, mielőtt elnökké választottak?
Még Kun Feri hívott a BTFSZ felügyelő bizottságába, mint közgazdászt, hogy tanuljak bele a dolgokba, mert lassan szeretne már lemondani. Utána én lettem az FB elnöke. Ekkor még a Váci utcában volt a szövetség. A rendszerváltás után új sportörvény is lett, amiben többek között tiltották a sportszövetségi funkciók betöltését az önkormányzatok sportosztályain dolgozóknak. Ezért Sávai Marikával helyet cseréltünk és én lettem Fekete Jenő alelnöke. 10 évig voltam az, majd lemondásakor engem javasolt elnöknek. 10 évig voltam a BTFSZ elnöke. Ez idő alatt elég gyakran vettem részt az MTFSZ elnökségi ülésein, mint állandó meghívott. Szavazati jogom ugyan nem volt, de a véleményemet, javaslataimat elmondhattam. Gondolom ez is hozzájárult ahhoz, hogy amikor Juhász Miki lemondásra készült, akkor azt mondta, hogy engem javasolna utódjának, ha elvállalnám.
Mennyire kellett annak idején kapacitálni, hogy elindulj az elnöki posztért?
Akkor elgondolkodtam azon, hogy mennyi ötletem, energiám van ahhoz, hogy elvállaljam a jelöltséget. Minél többet gondolkodtam, annál inkább jöttek az ötletek, elképzelések és annál inkább kedvem lett hozzá.
Milyen érzés volt az első olyan MTFSz elnök választást megnyerni, ahol nem egy jelölt volt?
Ez felkeltette bennem a versenyszellemet. Kifejezetten szeretek váltózni, ahol jobban oda kell tennie magát az embernek, feladni nem lehet, viszont kűzdeni annál inkább. Az érdekes volt, hogy éppen Paskuj Matyival kellett versenyezni, mert előtte mi már összebarátkoztunk az elnökségi üléseken. Azt gondolom, hogy a barátságunknak ez a versengés nem ártott, ő is szereti a kihívásokat.
Eredetileg is egy ciklusra vállaltad a posztot vagy ez menetközben alakult így?
Nem, kettőben gondolkodtam. Ez a múlt év tavaszáig nem is változott. A pandémiával járó megpróbáltatások túl sok energiámat emésztették fel, ezért már ősszel úgy döntöttem, hogy nem folytatom. Jöjjön olyan ember, akinek sokkal több energiája van erre a feladatra.
Milyen célokkal vágtál neki a ciklusnak?
Röviden azt mondhatom, hogy a Sportágfejlesztési Tervben megfogalmazott célokkal teljes mértékben egyetértettem. Annál is inkább, mert részt vehettem a kidolgozásában.
Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt öt évből?
Régi probléma az új versenyzők bevonzása, majd megtartása a tájfutásba. Az utánpótlás edzők támogatása anyagilag is, a fenntartható támogatási rendszer működtetése azt gondolom, hogy komoly siker. Az edzői létszám megduplázódott és 16 éves korig nagyon jól állunk a létszámmal.
Mit érzel a legkevésbé sikeres területnek?
Sajnos 16 éves kor után megkezdődik a lemorzsolódás, ami a felnőtt korban még fel is gyorsul. Nem sikerült még megtalálnunk a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy legalább tompítsuk ezt a folyamatot. Ez a jövő egyik komoly feladata.
Van-e valami jótanács az utódod számára?
Az elnökjelölttel is, az ismét indulni szándékozó elnökségi tagok többségével már nagyon régóta dolgozunk együtt, az új jelöltek között is sok az olyan személy, aki képes és akar is felelősségteljesen cselekedni ezért a sportért, úgyhogy én biztos vagyok benne, hogy az én tanácsaim nélkül is megállják majd a helyüket.