Fia, Török Imre, aki maga is tájfutó emlékezik rá:

„December 16-án, 81 éves korában elhunyt édesapám, Dr. Török István, az első generációs tájfutó nemzedék tagja.

Tájfutó pályafutásáról az első fellelt dokumentum a Lazarus szerver archívumában található a Telkibányán rendezett 1963-as Asztalos ev. két térképe, hátoldalán Török István jegyzeteivel (http://lazarus.elte.hu/tajfutas/naptar63/1963.htm). Ekkor még fotózott, 1:50 000 méretarányú katonai térképen rendezték a versenyt, és a visszagyűjtött térképeket elvileg jegyzőkönyvezett módon meg kellett semmisíteni. A szakosztálya által rendezett országos versenyt először Asztalos János emlékversenynek nevezték, majd amikor a politikai légkör enyhült, akkor átkeresztelték Csokonai Kupa sorozattá (mivel Asztalos János az 1956-os Köztársaság téri események egyik meglincselt karhatalmi áldozata volt).

Több évtizeden át részt vett a Debrecen környéki tájfutó térképek készítésében helyesbítőként és rajzolóként. A lenti válogatás időrendi sorrendben bepillantást ad a közreműködésével készült tájfutó térképekbe. Az idősebbek nosztalgiázhatnak, a fiatalok tanulmányozhatják a térképkészítés fejlődését a képeket nézegetve. Ezekben az években versenybíróként is tevékenykedett, megszerezte az országos versenybírói minősítést is.

Nem számított élvonalbeli versenyzőnek, de fénykorában I. osztályú minősítéssel rendelkezett. Eljárt versenyezni, ameddig ezt egészsége engedte, bár az utolsó időszakban már csak Kozma Laci bácsit tudta megelőzni, őt sem mindig. Ezt a műfajt már saját maga is „tájvánszorgásnak” nevezte.

Civilben az ATOMKI fizikus kutatójaként dolgozott, ezt tekintette második otthonának. A hatvanas években kezdődő atomkis pályafutása során dolgozott az Elektronika Osztályon, a neutrongenerátornál, a kaszkád-generátor mellett, majd az Atomi Ütközések Laboratóriumában. Fiatalon egy évet dolgozott Dubnában is az Egyesített Atommagkutató Intézetben. Munkássága a nukleáris elektronika, a méréstechnika és az atomi ütközési folyamatok (ezen belül elsősorban a röntgen-spektroszkópiai módszerek alkalmazása) területét fogta át. Precizitásra törekvő, kitartó kutató volt, emellett aktív tudománynépszerűsítő. Több ismeretterjesztő cikke is megjelent a Természet Világa c. folyóiratban.

Temetése 2021. január 13. 14:00 órakor lesz a Debreceni Köztemető 2. sz. ravatalozó termében református szertartás szerint. Aki a járványhelyzet vagy egyéb ok miatt inkább egyénileg szeretné leróni a kegyeletét, az a 37. parcellában tudja majd megtalálni a nyughelyét, a Nagyerdő tájfutó terep szélének közvetlen közelében.”