A mögöttünk hagyott szezonra visszatekintésként készítettünk egy (vagyis inkább öt párhuzamos) interjút a kiemelt ösztöndíjprogramban résztvevő válogatott tájfutókkal. Szóba kerültek a legjobb idei versenyek, a legemlékezetesebb hibáik, és a jövő évre is előretekintettünk kicsit, mindezt térképkivágatokkal és GPS-útvonalakkal illusztrálva.

Az interjúk első részét ide kattintva olvashatjátok.

Az interjúalanyaink közül Sárközy Zsófi Stockholmban kezdte az idei évet, Erasmus-ösztöndíjprogrammal tanult a svéd fővárosban; Ormay Misi Angliában végzi egyetemi tanulmányait; Gárdonyi Csilla az idén állt elsőként rajthoz a felnőttek között egyéni OB-n, és rögtön mind a négy bajnokságról aranyéremmel tért haza; Jónás Feri minden erejével a junior vb-re készült tavasszal, annak elhalasztása után pedig jó formáját a hazai versenyeken kamatoztatta; Weiler Virág pedig sérüléssel küzdött, műtéte után csak három versenyre tért vissza az őszi szezonban, így ő nem is minden kérdésünkre tudott válaszolni.

Volt-e olyan versenyed az idén, amit gyakorlatilag tökéletesen, hiba nélkül és jól futva teljesítettél? Ha igen, mi volt a titka annak, hogy ilyen jól ment aznap a versenyzés?

Sárközy Zsófi: Nagyon keveset versenyeztem idén, még kevesebbnek volt tétje, de azokon nem remekeltem. Csapatversenyeken, kisebb versenyeken és edzéseken természetesen volt sok jó futásom, ezeket közül egy tavaszi edzőversenyt emelnék ki, ahol elég összeszedetten sikerült tájfutni. Hónapok után ez volt az első nagyobb edzés, ahol már nem csak a klubtársaim voltak ott, hanem több elit tájfutó a környékről. Nagyon nagy volt a motivációm, és élveztem a pályát, de nem volt semmi különösebb tétje, ez segíthetett, hogy jól fussak.

Ormay Misi: Az EVOB, bár sok tétje nem volt. Ambrussal egy jó nagy üresjáratban futottunk, így szabadon tudtam futni, és Ambrussal húztuk kicsit egymást. Nagy hátrányos utolsó futó egyébként nem először voltam, a 2015-ös Ifi EB váltóján hasonló érzés volt futni. Akkor Ambrus helyett egy dán srácot, Malte-t láttam csak a pályán.

Gárdonyi Csilla: Az EVOB pálya Bodogláron. Utolsó futó voltam, a csapatomnak köszönhetően hatalmas előnnyel mentem ki, szóval nem volt sok félnivalóm. Tudtam, hogy ez a terep több odafigyelést igényel, mint amit általában adni szoktam neki (van néhány bóklászós emlékem az elmúlt évekből), szóval most megpróbáltam nem elszúrni.

Jónás Feri: A Sprint OB. A tavalyi kaposvári csúfos disq után, idén újra családi vonatkozású városban került rá sor. Akkor ez negatívan befolyásolta az elmémet, most erőt tudtam meríteni belőle. A fizikai felkészülést nem kell ecsetelnem, rengeteg résztáv és gyorsasági állóképességi munka volt a lábaimba. Az OB előtti hétvégeken futottam pár sprintversenyen, ezek segítettek jobban ráhangolódni és a jó tempót megtalálni. A terepről a már meglévő térképet felülvizsgáltam, a hiányzó részeket pedig megrajzoltam, majd átmeneteket, pályákat tűzgéltem, amiken Google Street View-val mentem végig. Ha csak egy helyen emlékeztem volna egy táblára vagy ajtóra, ami segít, már megérte, de csak az egyes pontra vagy 10 mp előnyt nyújtott a megfelelő technikai felkészülés.

Weiler Virág: Az egyesületi váltó futást nagyon-nagyon élveztem és meglepően kevés hibával is sikerült teljesítenem. Teljesen magával ragadott a flow, óriási vigyorral az arcomon futottam be. Ez volt 14 hónap óta az első ’erdei’ versenyem, a bokám miatt nem tudtam idén terepen futni, de a kövek és avar nélküli alföldi váltót bevállaltam hosszas mérlegelés után. Az elején rettenetesen bizonytalanul közelítettem meg a pontokat, úgyhogy alapból nem mondanám rá, hogy egy szuper futás volt, de ennyi kihagyás után nagyon örültem, hogy nagyobb hiba nélkül tudtam teljesíteni és annak meg pláne, hogy mennyire élveztem ismét terepen hasítani, még ha a bokám így is egy-kétszer megzavarta az idillt.

Volt-e emlékezetes hibázásod az idén, amit megosztanál velünk?

Sárközy Zsófi: Hát volt bőven, külön cikksorozatot tudnék belőlük írni. Nagyrészt éjszakai versenyekről származnak, sok közülük még tömegrajtos is volt. Az idei legnagyobb kalandom egy tömegrajtos éjszakai edzésről származik, ahol teljesen elvesztem (és persze az órámat is elfelejtettem feltölteni előtte, úgyhogy örök rejtély marad merre jártam).

Az ÉOB-on is hibáztam egy szép nagyot (hat percet). Az út után félúton már bizonytalan voltam, de megláttam egy előttem induló lányt, és utol akartam érni. Ez sikerült is, de utána már fogalmam nem volt, hogy hol vagyunk, és ő sem találta meg a pontot, közben jelentősen eltértünk a helyes iránytól. Megláttam a gázvezeték nyiladékát és egy oszlopát, így tudtam, hogy beljebb lesz a pont. De nem tudtam, hogy melyik oszlopot láttam meg, így ismét rossz irányba mentem. Sokára sikerült csak helyrerakni magam, amikor egy másik 21-es lány futott magabiztosan abba az irányba, amerre én is sejtettem a pontot.

Ormay Misi: Az Éjszakai OB mindig remek alkalom hibázni, rögtön az első pont környékén eldobtam két percet. Utána még tele voltam kis hibákkal, de ez különösen bosszantott, mert csak jelleghatárokat kellett volna követni. Ahogy az egyesre menet kiértem a fehérerdőből, és elindultam irányban a pont felé, a növényzet visszatérített az útra, és vagy fél percet álltam mire leesett mi is történt. Jó idegesen meg is fogtam az egyest, hogy már az elején rögtön hibázok, és 90 fokkal rossz irányba indultam a kettesre, amit szerencsére a jelleghatár sarkánál konstatáltam, de az sem esett jól. Innen a hármasra inkább egy biztonsági útvonalat választottam, majd a pálya további részén már csak kisebb hibák voltak. Meg egy görcs kb. 800 méterrel a vége előtt, de Ádám szerencsére ott volt, hogy bíztasson.

Gárdonyi Csilla: Ez az átmenet a portugál edzőtáborból van, februárból. Addig is elég köves volt a pálya, de itt kezdtek eldurvulni a dolgok. Elvesztettem a fonalat, és hát elég nehezen lett meg újra. Nyolc perc lett az átmenet. De legalább igazán szép környék volt a bóklászáshoz.

Jónás Feri: Persze! Több is volt nyilván, de az egyik “kedvenc”, amikor a Tipo kupa középtávján a befogott, lerakott, majd rám vissza fel futó Piotrekkel kéz a kézben jártuk végig nem csak az aznapi összes pontot, de még a következő napi stekkekről is megállapítottuk, hogy rossz helyen vannak! Annyira elkalandoztam, hogy azon kaptam magam, hogy az mulattat, hogy látom ugyanazt a tanácstalanságot Piotrek arcán is, mint amit én éreztem. Aztán kb. 2 perccel az után, hogy megfogtam egy pontot, aminek igaz a kódja nem stimmelt, de ott volt ahol az enyémnek “kellett volna” és tovább indultunk, egyszer csak pattantunk vissza, hogy lehet mégis kint van a mi pontunk valahol.. végül meg is lett, egy olyan röpke 3 perc hibácskával.

Mi volt a legnehezebb számodra az idén, amikor többször elhalasztották és törölték a világversenyeket, elmaradt a teljes tavaszi versenyszezon, korlátozva volt a külföldi utazás és edzésmunkát is korlátozottan lehetett csak végezni tavasszal?

Sárközy Zsófi: Tavasszal külföldön voltam, sokkal könnyebben tudtam a svédeknél edzeni, de nem tudtam, hogy mikor jöhetek haza. A világversenyek törlése nem érintett olyan érzékenyen, mert inkább a fejlődésen lett volna a hangsúly idén, de az én motivációm is jelentősen megcsappant, főleg a nyár során. Kisebb-nagyobb sérülésekkel is küszködtem ősszel, de azt hiszem, ezek is a rendszertelen edzésmunka miatt jöttek elő.

Ormay Misi: Tavasszal kétszer kiment a bokám, egyébként az elmúlt két évben már sokadszorra, és a 24 óráson ezután még egyszer. Ekkor mentem el végül a Sportkórházba, hogy akkor mégis nézzék meg minden rendben van-e, mert általában egy hét pihi és minden rendben volt, de ennyi eset az már nem oké. Megnézték, azt mondta a doki, hogy minden szuper, de azért gyógytorna kell a megerősítéshez. A gyógytornára két hónapig jártam, és a gyógytornász azt mondta instabil a bokám a fentebbi izmok pl.: kisfarizom gyengesége miatt, ezért ment ki annyiszor. Azóta is erősítem azokat, hogy a jelenleg „szuper bokaszalagjaim” olyanok is maradjanak.

Gárdonyi Csilla: A világversenyek nem annyira hiányoztak, az O-Ringent viszont sajnáltam kicsit. De azt hiszem, a körülményekhez képest így is sok szép helyre eljutottam ebben az évben.

Jónás Feri: Az egész mizéria elején el sem tudtam képzelni, hogy ez akármilyen módon is engem valaha befolyásolni fog. 1-2 hónapra rá jött a hír, hogy nem lesz VB, és nem tudtam magam fejben összetartani, edzeni edzettem, de már nem úgy, és le is sérültem a figyelmetlenségem miatt. A legnehezebb számomra szerintem ugyanaz volt, mint mindenkinek: megbékélni a lehetetlennel. Nincsenek versenyek, nincsen hangulat, nincsenek barátok, nincsenek edzések, ha vannak, akkor se olyan formában, nincsen méregdrága büfé a VK-ban, nincsen speaker, nincsen toi-toi, nincsen semmi, mindent elvettek tőlünk. Legalább amilyen elkeserítő volt a verseny szezon első fele, annyira jól esett a nyár végi! Versenyek, hangulat, barátok, edzések, drága büfé, speaker, toi-toi, volt minden és nagyon hálás vagyok, hogy ott voltatok és hogy én is ott lehettem.

Weiler Virág: Igazság szerint nekem csak VB törlésének híre utáni első nap telt el szomorúsággal és kétségbeeséssel, hogy most akkor mi is legyen a következő cél. Utána eldöntöttem, hogy ideje megcsináltatni a bokaműtétet, amit már halogattunk egy ideje mondván, hogy a VB-ig várunk vele. Így mondhatni, hogyha már kellett jönnie ennek a fránya covid-nak, az futás szempontjából nekem a legjobbkor jött. Nem kellett siettetni a visszatérést, nem volt időbeli nyomás rajtam, türelmetlenség. És bár versenyek nélkül nem igazán úgy telt a nyaram, ahogy szokott, de meg tudtam tölteni egyéb szuper programokkal, amikre máskor versenyfelkészülés miatt nem került volna sor és amik egészen kárpótoltak az elmaradt versenyekért, a futás hiányáért és még egy új nagy hobbi is kezd körvonalazódni az első magashegyi gleccsertúránknak köszönhetően. Egyébként az a nyár közepi hír, hogy lesznek sprint számok a cseh VB-n, nagyon boldoggá tett.

Melyik verseny, és azon belül melyik versenyszám a legfontosabb számodra 2021-ben? Miért éppen ez, és milyen érzésekkel gondolsz erre most?

Sárközy Zsófi: WOC középtáv. Egyszerűen szeretek sziklamezőkön ugrálni.

Ormay Misi: Mindenképp szeretnék indulni a WOC-on, tippre a sprinten lesz a legjobb esélyem, a londoni felkészülésem miatt, de igazából szeretnék minden versenyszámon olyan formába lenni, hogy labdába rúgjak. Igazából ilyenkor én még nem szeretek nagyon elmélyülni a versenyekben, a részletesebb felkészülést az utolsó hónapokra szoktam hagyni, ezért is szeretnék minden számra készülni.

Gárdonyi Csilla: A Junior VB. Nem igazán van legfontosabb versenyszám, így is elég frusztráló, hogy egyetlen hétre van kihegyezve az egész év, semmi kedvem ezt tovább szűkíteni. Leginkább sehogy sem szoktam rá gondolni. De most a kedvetekért tettem egy próbát. Először a meleg jutott az eszembe, aztán az éktelen nagy török bozótok. Itt inkább abbahagytam, és csináltam magamnak egy teát, hogy visszajöjjön a jókedvem.

Jónás Feri: Junior VB hosszútáv, Törökország. Ha tájfutás, akkor erdő, és ha erdő, akkor normáltáv. Szeretem a sprintet, a középtáv a kedvencem, de a normáltávot érzem a legkeményebbnek, ezért ezt tűztem ki magamnak célul. Ismerem azt a munkát és terhelést, ami ahhoz szükséges, hogy elérjem, amit akarok és nagyon várom, hogy végre egészségesen, 110%-on pöröghessen a felkészülés.

Weiler Virág: Mindenképpen a sprintre fogok koncentrálni jövőre is és természetesen a Felnőtt VB sprint számai lesznek a legfontosabbak, illetve ha a bokám végre jó lesz terepre is, akkor az erdei váltó gondolata is lázba hoz. Egyelőre szeretném, ha egyáltalán el tudnám végre kezdeni a felkészülést a jövő évre, most újra teljesen le kellett állnom az edzésekkel szívizomgyulladás gyanúja miatt, amit szerencsére azóta már megcáfoltak, de még mindig nem tudni, mi a problémám. Úgyhogy egyelőre nincsenek konkrét céljaim a versenyekre, csak hogy végre teljesen egészséges legyek.