Még csak nem is kellett messze menni érte.

Ausztria, Waldviertel, Zwettl és Grafenschlag környékén rendezték meg az idei világkupa szezon első felvonását. Közép, sprint és hosszútáv, kísérő versenyek a fiataloknak és a mastereknek. A magyar csapat 3 fővel képviseltette magát a világkupán (Füzy Anna, Benke Noémi és Rózsa László) és szintén hárman indultak a kísérőversenyen.

Nulladik napon a világversenyeken szokásos módon szabadedzés és terepbemutató volt. Vegyes érzelmekkel és eső elől menekülve jöttünk el a terepről. Csak remélni lehetett, hogy a versenyekhez használt térképeket jobban kijavítják és a kereszteződéseket is kicsit jobban kidolgozzák a térképen. Anna velősen és kicsit epésen foglalta össze az aznapi tapasztalatokat: ha ilyen lesz a térkép, mindenkit ki fognak zárni átvágásért.

Az első nap a középtáv volt. A terepet sűrű úthálózat, rövid, de meredek kaptatók jellemezték és az első versenynapon aztán láthattuk, hogy több energiát fektettek a térképjavításba. A pályában nagyrészt bonyolult útvonalkövetési feladatok voltak, amiket megfűszerezték pár jelölt átvágási lehetőséggel. A kicsit talán hosszúra sikerült pályákon a férfiaknál az olasz Luca Dallavalle diadalmaskodott a francia Baptiste Fuchs és a cseh Krystof Bogar előtt. László a 43. helyen végzet:

Voltak hibáim, nem tagadom. Sokszor vétettem el kereszteződéseket, amiket jó lenne a térképrajzoló hibájának tulajdonítani, de a jelek szerint csak én ügyetlenkedtem, mint az elsőbálozó. Mindenesetre jó tapasztalat volt, hogy mire mennyire kell figyelni, csak jó lett volna, ha ezt a tapasztalatot a szabadedzésen már megszerzem.

A nők között a tavalyi világbajnok cseh Martina Tichovska nyert az angol Emily Benham és a francia Gaelle Barlet előtt. Itt Anna a 31. helyet tudta megszerezni, Noémi a 34. helyen zárt. A nap érdekessége, hogy a fiúk közül 8, míg a lányok közül 2 versenyzőt zártak ki átvágásért a GPS nyomkövetés alapján.

MTBO VK Középtáv eredmények

Második nap sprint várta a mezőnyt. A terep adottságai miatt sok lejtőzéssel, patak átkeléssel, városi környezettel és a pálya utolsó harmadában raktárcsarnokok közötti száguldással. Az angol Kieth Dawson szerint a pályakitűző remekelt, mert tökéletesen ötvözte az erdei szakasz klasszikus kihívásokat tartalmazó részét a városi őrült tempót kívánó szakaszát és az iparterületen belüli épületek és kapuk labirintusát. Ezen a napon a nőknél az angol Emily győzött a cseh Martina előtt, harmadik helyre a finn Antonia Haga érkezett szoros küzdelemben. Anna a 20. helyen zárt, Noémi a 31. lett.

Ahogy Keith mondta a sprint jól kombinálta Zwettl városka határában megbúvó lehetőségeket: az első három erdei pontra menet letudtuk a beígért – sprinthez mérten nem kevés – szint-emelkedést, az így kialakult oxigénhiány. Na meg a lefelék nagyobb tempója is biztosította, hogy ne legyen könnyű az egyébként egyszerűnek tűnő vonalvezetést hiba nélkül teljesíteni a város széléig. Átkeltünk a patakon, itt a hivatalos fotós várta a legkeményebb arcokat, akik minden előzetes figyelmeztetés és józan ész ellenére bevállalták a gázlót nyeregben – készült pár klassz sorozat – majd végig a vonatsínek mellett be a civilizációba. Át a vasúton – az esti eligazításon azt ígérték, vasárnap nem jár a vonat, legalábbis a menetrend szerint – és már bent is voltunk Zwettl iparterületén. Tiszta diósgyőri vasgyár utánérzés, persze csak a tájékozódás jellegét tekintve, mert egyébként itt minden osztrákosan rendezett volt: sehol egy rozsdás vaslépcső vagy egy dombnyi ócska mosógép. Bringatechnikai kihívást leginkább a szűk kapuk és alacsony sorompók jelentettek. Végül jött a befutó és a cél, klassz lelátóról őrjönghetett a „tömeg” a célba érkezőknek. Egyszóval jó kis verseny volt, változatos, pörgős, szerethető.

Anna a pataknál (fotó: Burmann)

A férfiaknál igencsak szoros küzdelem alakult ki, egészen addig, amíg a cseh Krystof Bogar zseniális versenyzéssel le nem mosta a mezőnyt. Mögötte a honfitársa, a fiatal Vojtech Ludvik végzett egyedüliként egy percen belüli hátránnyal, harmadik helyet a svájci Simon Braendli szerezte meg. László 36 helyen érkezett célba tripla holtversenyben.

MTBO VK Sprint eredmények

Utolsó nap hosszútáv várta a versenyzőket, vagy ahogy a szlovén Iztok Vidovic mondta: Judgement Day, az Ítélet Napja. A valóságban persze nem volt ennyire drámai a helyzet, mert az eső mégsem áztatta el a terepet és rekkenő hőség sem volt – tökéletes kondíciók várták a mezőnyt. A férfiaknál a cseh Voljech nyert, mindössze 6 mp-vel bizonyult gyorsabbnak az orosz Anton Foliforovnál, harmadik helyen a szintén orosz Grigory Medvedev zárt. László 46. helyre érkezett:

Ez a nap nekem fizikailag sok volt. Nem segített az sem, hogy olyan pontok voltak a pályán, amikhez csak feltolni lehetett a gépet, hogy aztán ugyanarra visszajöjjünk a fékezéstől görcsbe álló ujjakkal. De amúgy nagyon jó terepen vérbeli hosszútávú pálya volt kitűzve útvonal választásos feladatokkal és a sok helyen nem összeérő vagy épp letiltott utak miatti fejtörésekkel. Persze ez a nap sem múlhatott el hiba nélkül – mindjárt az elején egy helyen rosszfelé kanyarodtam, ami önmagában még nem volt nagy hiba, csak demoralizáló volt. Összeszedtem magam pszichésen, kihoztam magamból, amit ki tudtam, de a végére sajnos elfogytam.

A nők között ezen a napon is az angol Emily nyert a rutinos finn Ingrid Stengard előtt. Harmadik helyre a fiatal orosz Svetlana Poverina érkezett, mindössze 12 mp-vel maga mögé utasítva a cseh Martina Tichovskát. Anna a nők között az előkelő 13. helyen végzett, Noémi 33. lett.

A verseny élvezhetőségét tekintve mérsékelt reményekkel vágtam neki ennek a hétvégének. Írtak esőt, Tamás hóeséssel riogatott és nem tudtam szabadulni a tavalyi élményektől, amikor ugyanitt, nagyjából az év ugyanezen szakaszában rommá áztunk. (Mondjuk van annak valami diszkrét bája, amikor az ember harminccal rongyol a befutóra a jégesőben, kb. hússzal lát és szolidan ráfekszik az oldalszélre, hogy az be ne vágja a rekettyésbe.) Na, erre nem vágytam újra. „Kopogtass és megnyittatik”, szokták mondani, nem tudom hol kopogtattunk, de nagyon klassz idő volt. Se eső, se hó, és ez több is mint amit reméltünk. A VK indulói kaptak SIAir+ dugókát, ami számomra tovább emelte az esemény fényét, lévén, hogy én még nem próbáltam korábban, de azóta titkos rajongója lettem a dolognak. Az vicces volt, hogy higiéniai okokból a dugókákat minden rögzítő eszköz nélkül adták, ami aztán hatalmas teret engedett a fantáziának, hogy hogyan is lehetne tárolni. Volt, aki az óraszíjjal próbálkozott, ami tök jó ötlet, senki nem gondolta volna, hogy egy dugókát órástul el lehet hagyni, majd röpke pár perc és egy oda-vissza átmenet után meg is lehet találni. Azóta tudható, hogy az air a mez zsebéből is becsippan. Jobb esetben. A verseny a kiírt távnak megfelelő volt: hosszú és mondjuk meredek is. Szerintem többet mentem kistányéron, mint bármi máson együttvéve. Rejtély, hogy kerül ennyi út egy erdőbe, de tény, hogy nagyon figyelni kellett. főleg, mert az átvágásért a kimeszelés réme lebegett mindenki feje felett. A hosszútáv utolsó három kilométere kitartóan emelkedett, ez mondjuk nem hiányzott a végére, de ennek ellenére igen jó versenynap volt ez is.

Noémi a hosszútávon (fotó: Burmann)

MTBO VK Hosszútáv eredmények

A kísérőversenyen a férfi 50-es kategóriában Jankó Tamás konzisztens versenyzéssel meg tudta nyerni a 3 nap összetettjét, mögötte Mets Miklós zárt, harmadik pedig az osztrák Michael Melcher lett. Tálas Sándor a zsűri tagságából származó feladatai miatt nem tudott összetett eredményt elérni.

Az osztrákok számára ez a Világkupa forduló a jövő évi MTBO Világbajnokság főpróbája volt. Ezt annyira komolyan vették, hogy még a versenyközpont is megegyezett a jövő évivel. Az összbenyomása a nemzetközi mezőnynek alapvetően jó volt. A rendezés mentes volt a komolyabb zökkenőktől, bár látható volt, hogy egyes feladatokra kevés az ember. A térképek és pályák is megfeleltek az elvárásoknak, egyedül az utolsó napi térképen voltak zavaró pontatlanságok. Egyedül a rajt karanténok kijelölésénél lehetett érezni, hogy a rendezők nincsenek hozzászokva nagyszámú elit versenyző kezeléséhez.

Érdekes problémát vetett fel a nagyszámú GPS nyomkövető használata az osztrák "útról letérni tilos" környezetben. Igazolást nyert, hogy a GPS tipikus erdei bizonytalansága kombinálva az 5 másodperces mintavétellel csak a komolyabb átvágások bizonyítására alkalmas, kisebb levágások nem követhetőek vele. A helyzetet az utak GPS pontatlansága és a sok nehezen azonosítható ösvény tovább bonyolította. A rendezők ennek megfelelően nagyon puhán kezelték a GPS alapú kizárásokat, csak olyan esetben fogadták el, amikor mind az átvágás szándékossága, mind az előnyszerzés valószínűsíthető volt.

Jövőre a VB-n a legfontosabb feladat a rendezők számára a megfelelő munkaerőforrás biztosítása lesz. Egész biztosan szívesen fogadnak önkénteseket a határ ezen oldaláról is.

Szenior dobogó (Fotó: László)

Osztrák kupa összetett eredmények

Egyéb érdekes információ, részidők, GPS nyomkövetés, stb. a verseny honlapján érhető el. http://www.wmtboc2018.at/mtbowc2017/