A hétvégén Ausztriában folytatódtak a tájbringások küzdelmei, bár olykor inkább megpróbáltatásoknak kellene írni.

Már a héten beköszöntő újabb jégkorszak sem tett jót az ember lelkének, sőt egyenesen volt, aki azt hitte elmarad a verseny, és láss csodát amint megérkeztünk a határ menti Velikébe (Welten) kisütött a nap, kellemes bringás idő, és száraz terep fogadott. A versenyközpontból nagyjából senki nem értette, hogy hogyan is lesz annyi szint a pályákban, mint amit kiírtak, de aztán a rajtba menet már felfogtuk. Egy nagy dombvidéken volt a derby, meredek domboldalakkal, bevágódó völgyekkel. Az sem mondható el, hogy a rendezőség kihasználta volna a terep összes lehetőségét, de az, hogy főleg az első napon, valami olyan konstrukcióra épültek fel a pályák, hogy éljen a csiki-csuki, azt igen. Ez a megoldás nem hozott osztatlan sikert a versenyzőknél. Ráadásul olykor az utak minősítésével, meglétével (erősen kellett koncentrálni, hogy ott az erdőben utat lássunk, ahol elvben volt) is voltak problémák. De az erdő szépsége, és az olykor azért becsempészett egy-egy igényes átmenet, azért adott némi reményt. Mondhatjuk, hogy ezek a pályák, pláne szombaton, inkább a tájfutóknak kedveztek, és ennek nyilván az eredményben is elő kellett jönnie.

Nézzük, hogy is szerepeltünk.

A lányok között Hidas-Mészáros Eszter ment női 21B-ben. A cél a pályák teljesítése volt, amit sikeresen abszolvált is, ezzel jelentősen gyarapítva pontjainak számát.

Női 40-ben Lavi küzdött meg a pályával, ami lévén, hogy a férfi 60 és a férfi 21B pályáján ment szombaton, okozott neki némi kihívást, de sikeresen teljesítette azt. A férfi vonalon Süti vágott neki a 40-es pályának, amit szombaton olyan sikeresen tett meg, hogy az erős osztrák master mezőnyben, sikerült neki egy 2. helyet megcsípnie. Ez azért nem sűrűn szokott ebben a kategóriában előfordulni velünk, úgyhogy a DTC versenyzőjének tapsolhattunk az első napi eredményhirdetésen. Vasárnap azt mondta nem fog olyan kamikázé tempót felvenni mint előző nap, így ott „csak” az 5. helyre sikerült felbringáznia.

Férfi 50-ben mondhatjuk, hogy a teljes magyar 50-es mezőny itt volt. Sőt még több is, lévén Allwinger Herwig is 50-ben indult, mivel osztrák OB is volt a verseny. A rutin, az évek, a tájfutó tapasztalat, és az erős lábak meghozták itt is a gyümölcsöt, és a komplett mezőnyt maga mögött tudva, Dosek Toncsi megnyerte a szombatot, Herwig és Tamás előtt. Vasárnap pedig a magyar 50-es különítmény kibérelte a komplett dobogót Tamás, Toncsi, Mets Miki sorrendben.

A férfi másodosztályban szinte aki labdába szokott rúgni, az jelen volt a versenyen. A szombati eredmények hát finoman szólva is furcsák voltak. Mint kiderült a pálya nagy részén Kornél vezette a versenyt, de egy fékszerelésnek, és egy nem láthatóan borzalmas rossz útvonalválasztásnak köszönhetően, hátrébb szorult. A többiek egyöntetűn gyűlölték a futamot, nem tudták megemészteni ezt a pályamegoldást, mindenki úgy érezte, borzalmasan ment. Végül a magyarok közül Puffy végzett a legjobban, ami a versenyben a 2. helyet érte, alig 20mp-et adva Kálmánnak. Vasárnap már valamivel jobban feküdt a fiúknak a pálya, a részidőket nézve állandóan egymást előzgetve küzdöttek, de itt már kijött a papírforma. Két osztrák mögött a harmadik helyen Hidas Zoli végzett, kb 1 percet adva Puffynak.

A női elitben Benke Noémi és Anna képviselte hazánkat. A két lánynak sem volt könnyű dolga. Noémi a tisztes középmezőnyben végzett, ellenben Anna most, hogy elmondása szerint kevésbé koncentrál a bringázásra, háát mintha szárnyakat kapott volna. Szombaton a komplett osztrák mezőnyt maga mögött tudva hozta el a 2. helyet, míg vasárnap is csak épphogy lecsúszott a dobogóról. Fiú elitben Ágoston, és László képviselte a mieinket. A kő kegyetlen szintes pálya, egyértelműen a jóval könnyebb, és tájfutásban egyértelműen jobb Ágostonnak kedvezett, ráadásul László még arcüreggyulladással is küzdött, így Ágoston mind két nap megverte Lászlót, így téve jóval izgalmasabbá a Magyar Kupát, mint már évek óta. Az osztrák mezőnyben mindkét srác szépen teljesített és a középmezőny első felében végzett, úgy gondolom, hogy egy világbajnokokkal teletűzdelt mezőnyben a 6-8. helyen végezni abszolút pozitív.

A hétvégén tehát remek eredményeket hozott el a kis magyar kontingens. A következő hétvégén pedig idehaza lehet megküzdeni a mezőnnyel, és remélhetőleg kevésbé az elemekkel a Pannon MTBO-n, amely egyben a sprint és váltó OB is lesz!

 

Fotók: Allwinger Herwig