Gratulálunk az Év Tájfutója díj elnyeréséhez! Mennyire lepődtél meg, hogy ifi létedre Te lettél a díjazott?

Köszönöm szépen!

Nem számítottam erre a kitüntetésre, és nagyon hálás vagyok érte, hiszen tudom, hogy páran, még ha nem is úgy sikerült nekik a tavalyi év, ahogy várták, belefektetett rengeteg energiájuk és tehetségük alapján, talán még érdemesebbek lennének rá. De nagyon örülök, hogy sikerült kihoznom a maximumot az utolsó ifiként töltött szezonomból!

Mesélj kicsit arról, hogy mikor és hogyan ismerkedtél meg a tájfutással!

Mindig imádtam a szabadságot, amit a futás nyújt számomra. Második osztályos voltam az általános iskolában, amikor testnevelő tanárom (és mostani edzőm), Sramkó Tibor meghívott, hogy a testvéremmel próbáljuk ki a tájfutást, és ha van kedvünk, csatlakozzunk a Dornyay SE-hez. Úgy emlékszem, az első alkalom egy Salgó kupa volt a lakótelepünk fölötti erdőben, ahol szalagos pályán indultam és negyedik helyen végeztem. Ez hihetetlenül elkeserített, mert akkoriban,  - bár nagyon élveztem ezt a "játékot", - ha a legjobbnál kevesebbet nyújtottam, sokszor hatalmas kudarcként éltem meg. Az eredményhirdetés után Goldman Dóra, aki később rengeteget segített fejlődésünk korai szakaszában, odajött hozzám, és nekem adta kis nyeremény kupáját, hogy megvigasztaljon. Bár nem érdemeltem meg, ez a gesztus nagyon sokat jelentett nekem, visszaadta a kedvem, és arra ösztönzött, hogy a saját erőmből érjem el a sikert, ami szép lassan, lépésről lépésre, a sportág iránti szenvedélyemmel együtt növekedett. Köszönöm Dorka, megmentettél! :)

Mikor jöttek az első jó eredmények?

Bár ez szubjektív kérdés, azt hiszem, viszonylag sokára éreztem rá a tájékozódás "művészetére". A 2014-es Diákolimpián elért 4. helyem volt az első, amire igazán büszke voltam, azután a 2013-as Nógrád Nagydíjon szerzett ezüstérmem, de azt hiszem az, amit igazi mérföldkőnek lehet hívni, a 2017-ben elért, gyulai Rövidtávú OB győzelmem volt.

Mi az eddigi tájfutó dicsőséglistád és melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Elsősorban a fizikailag és technikailag is jól sikerült futásaimra vagyok büszke, még ha a helyezésem nem is mindig tükrözi a teljesítményemet, de szerencsére ez a kettő gyakran jár együtt. Pár kivétellel az elmúlt évek bajnokságai, a 2019-es és a 2021-es EYOC-ok, és a hosszú, ötnapos nyári versenyek (pl. Wawel Cup, Bohemia Cup) sikeresek és nagyon emlékezetesek voltak számomra. Eddigi legnagyobb teljesítményemnek mindenképpen a 2021-es JWOC-on elért egyéni- és csapat eredményemet tartom, amihez hasonlóban még nem volt részem korábban, de remélem, lesznek még ehhez hasonló versenyeim. :D

Közismert, hogy fizikailag a mezőny talán legjobbja vagy, mikor kezdtél atletizálni?

Az atlétika, a mezei futás általános iskolás korom óta mindig fontos része volt a felkészülésemnek kiegészítésként, eszközként a jobb fizikai formához és a gyorsuláshoz. Annak ellenére, hogy az igazi sikereket tájfutóként szeretném elérni, igyekszem ezeken a versenyeken is kihozni magamból a legtöbbet és élvezem a tempót, a kiélezett küzdelmeket.

Mik a legjobb atlétikai eredményeid?

Az egyéni legjobbjaim 3000 méteren a 2020-ban, Budapest Nyílt Fedettpályás Bajnokságán, a BOK Csarnokban futott 10:05-ös időm, 5000 méteren pedig a 2021-es 17:15-ös futásom az 5. Atlétikai U20-as Magyar Liga Döntőn. Mindkettővel sikerült a győzelem, de inkább, mint rekordjaimként, tekintek rájuk büszkén.

Hogyan tudod összeegyeztetni a tájfutást és az atlétikát?

A tájfutó edzéseim egy része atletikus jellegű, de a pályaversenyeket és a mezei futóversenyeket is egyfajta edzésként fogom fel, még ha a tét kicsit nagyobb is. Amikor nem ütköznek tájfutó eseménnyel és beleférnek a programba, lelkesen részt veszek rajtuk. Sajnos Salgótarjánban nincs túl sok lehetőség fedettpályán futni, de még rekortánon sem igazán, ezért igyekszem a versenyeken kihasználni ezeket a lehetőségeket és az erős mezőnyt, ami mindig segít, hogy edzőmmel felmérjük a teljesítményemet és célokat tűzzünk ki a fejlődésem érdekében.

Szerinted mi lehet az oka, hogy ilyen kiemelkedően szerepelt a magyar csapat a Junior VB-n?

Szerintem képtelenség lenne csupán egyetlen okot mondani, annyi minden közrejátszhatott a sikerben: a rengeteg támogatás és bátorítás otthonról: családoktól, barátoktól, edzőinktől és a szövetségtől, odakintről: a kísérőktől, csapatvezetőktől és persze egymástól - leírhatatlan az erő, tudás, szenvedély és együttérzés, ami közöttünk áramlott ez alatt az egy hét alatt. A ráhangolódás, lelki felkészültség is sokat jelentett - én "az esélytelenek nyugalmával" indulhattam és ez hatalmas terhet vett le a vállamról. Kicsit mintha egy külön világban éltünk volna, melyben csak mi léteztünk, önmagunkért, egymásért és a céljainkért.

Maradt-e benned valami hiányérzet 2021 kapcsán?

Kicsit úgy érzem, a 2021-es évtől sikerült valamennyit "visszaszereznünk" azokból az élményekből és eredményekből, amelyeket 2020 elvett tőlünk, de ezekből sohasem lehet elég, így azt hiszem, sokunk nevében mondhatom, hogy 2022-től még több kell! Én igyekszem majd minél többet gyűjteni!

Milyen célokat tűztél ki Magad elé 2022-re?

Legfontosabb célomnak az idei évben a tapasztalatgyűjtést és a fejlődést érzem. Szeretném kipróbálni magam minél több, minél változatosabb terepen, hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt, szeretnék minél kiélezettebb, komolyabb szituációkban helytállni, megtanulni, hogyan kezeljem a versenydrukkot, és a tőlem telhető maximumot nyújtani minden világversenyen, amelyen lehetőségem nyílik részt venni.

Hogyan áll most a felkészülésed?

Sajnos az idei felkészülésem nem úgy kezdődött, mint terveztem. Decemberben kicsit túllőttem a célon edzések tekintetében, mellette pedig nem volt megfelelő a táplálkozásom, így januárban kötelező kényszerpihenőt kellett beiktatnom, ami nagyon rosszul érintett ugyan, de mégiscsak szükséges volt, hogy fel tudjon töltődni a szervezetem. Februártól azonban végre belekezdhettem az edzésmunkába, beleiktatva egy szuper, mátrai, válogatott aspiráns edzőtábort, márciusban pedig egy kis szlovéniai tapasztalatgyűjtést egy osztrákokkal közös, sprint jellegű edzőtáborban és a Lipica Openen. Már alig várom, hogy igazán beinduljon a szezon és annyi időt szentelhessek a tájfutásnak, amennyit csak lehetséges!

Köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk a céljaid elérésében!