A SZVSE kiválósága a tavalyi Ifjúsági Európa-bajnokságon ért fel a csúcsra, amikor a korábbi évek érmei után a hosszútávú versenyen a dobogó legfelső fokára állhatott. Idén a junior korosztályba lépett, akik között már a tavalyi világbajnokságon megmutatta az oroszlánkörmeit egyszámjegyű helyezésekkel. Peregi Dániel kérdéseire válaszolt.

- Milyen volt a karanténidőszak a SZVSE-nél?

- Nehéz. A tiltások hatálybalépésekor a vezetőség természetesen úgy döntött, hogy az épületet bezárják, közös edzéseket pedig nem tarthatunk. Mindenki, aki tudott, hozzátett egy kicsit ezen időszak átvészeléséhez. Tájfutós feladatokkal, elemzésekkel, játékokkal. Tartottunk egy házon belüli pályakitűzői versenyt is (akit érdekel, szívesen elküldöm a pályáimat).

- Általánosságban szoktál a SZVSE-sekkel edzeni vagy inkább már önálló edzésmunkát végzel?

- Alapozás közben keveset futottam a többiekkel. Ennek főbb okai a személyre szabott edzésterv, a napi sűrű program, amit így teljes egészében magamnak tudtam beosztani, illetve a legfájóbb: az edzőpartnerek hiánya. Sajnos nem, hogy 3-5, de egy erősebb futó se jár edzésre, aki húzhatna. Nem sokkal a korona miatti korlátozások bevezetése után elkapott egy kellemetlen sérülés. Az utána levő “átmeneti” időszakban egész sokat futottam a többiekkel, viszont ahogy egyre erősödök és közeleg a VB, úgy végzek egyre inkább eltérő edzéseket mind jellegre, mind tempóra a többiektől.

- Hallottunk róla, hogy vannak speciális edzésmódszereid. Be tudnál kicsit avatni minket, hogy ez miket takar?

- Alapvetően 3 fő ágon fut a felkészülés: mentális, fizikai és technikai.

A mentálhigiéniámat többféle légzőgyakorlat és technika ötvözésével, jogával, meditációval és relaxációval ápolom. Nem maradhatnak el továbbá a hideg vizes fürdők, zuhik sem. Ezeknek persze rengeteg pozitív hatása van, nem csak szellemileg, de testileg is.

Fizikálisan elég egyszerű a képlet. Egészségesen gyakorlatilag minden nap úszok, spinningelek, erősítek és futok. Ezeket általában 2-3 turnusban csinálom. Közöttük az aktív edzéssel időtartamban minimum megegyező mennyiségű rehabmunkát végzek: hengerezés, nyújtás, flossing, hidroterápia. Nem maradhat említés nélkül Lacika, a gyúrónk sem, aki kulcsszerepet játszik a SZVSE-s futók “helyreállításában”.

Technikai felkészülésemre az idei török Junior VB-t hoznám fel példaként. A letiltások közül a normál és váltó terepéről van egy már létező térkép, ezt jó minőségben A3-as méretben kinyomtattattam, felkockáztam kirakónak, ezzel szoktam “játszogatni”. Ocad-ben átmeneteket, pályákat tűzök rá, illetve kérek meg másokat erre. A meglévő légi felvételek és az elérhető domborzati térképek segítségével pedig kiegészítem, hogy lefedje a letiltás egészét. A sprint lehetséges részéről a térképet már majdnem befejeztem, ezen szintén folynak majd az elemzések. Valamint igyekszem minél több olyan térképet, pályát találni neten, amit a Junior VB rendezői stábja készített.

- Mi motivált abban, hogy megszakísd a hagyományos edzésmunkát?

- A célorientáltság! Rájöttem, hogy ahova jutni szeretnék, ahhoz az eddigi “himbi-limbi edzegetés” (értsd heti 10-20 óra edzés) sehol sem elég, főként, ha nincs megfelelő háttér tudás, illetve tudatosság. Tehát elkezdtem magam képezni: prevenció, rehabilitáció, mentális és technikai készségek fejlesztése, dietetika és a legfontosabb, a tudatos életmód és edzés.

- Hogyan nézett ki a felkészülésed a korlátozások idején, mi változott az enyhítések után?

- Sajnos a korlátozások életbelépésekor minden más komplexummal egyetemben a jógaterem, ahova jártam és az Aquapolis is bezárt. Ez megfosztott a spinningelés, úszás, szaunázás, kiterjedt hidroterápiás gyakorlatoktól és ideiglenesen egyes speciális mobilizációs, core-t erősítő gyakorlatoktól. Utóbbiakhoz azóta sikerült otthon biztosítani a megfelelő eszközöket. Egy szóval, mintha kirúgták volna az egyik lábam résztávozás közben, fájó hatást gyakorolt az edzésmunkámra. A tökéletlen rendszer pedig tökéletlenséget szül, ezúttal egy sérült Piriformist (körte alakú izom), amivel bő hat hétig küzdöttem, mire újra tudtam eredményesen edzeni. Az enyhítések óta újra tudunk közösen futni, ami pont jó volt rehabilitáció szempontjából. Azóta szépen alakul a forma, bár fontos a fokozatosság, így még nem értem vissza a heti 40 óra “testszigorításhoz”.

- Mik a terveid a jövőben, mennyire tudsz előre tervezni?

- Bízom magamban és az alkalmazkodó képességemben, így bátran merek előre tervezni. Rövidtávon: ősztől felköltözök Budapestre, elkezdem az egyetemet, és ott végzem el a felkészülésem utolsó ciklusait a VB előtt. Amennyiben nem lesz megrendezve, akkor sincs kétségbeesés, végre egy igazi jó formával tudom majd elkezdeni az alapozást, ami lehetővé teszi egy nagyobb fizikális lépcső megugrását a jövő szezonra. Továbbá egy-egy Világ kupán elindulni, ismerkedni a felnőtt mezőnnyel. Több hosszútávú célom is van, egyelőre 4-5 év távlatában tekintek előre ami az elit tájfutást illeti. Hiszem és tudom, hogy ezek, hosszú évek szakadatlan kemény munkája, a barátok és támogatásuk, kellő motiváció és elhivatottság és egy kis szerencse révén nem csak elérhetők, de túl is szárnyalhatók.