A Plzeni 5 napos kétévente a legnagyobb tájbringás verseny, amit elképzelni lehet.

Általában aki számít, az eljön ide, de tájbringás élete során minimum egyszer elzarándokol, és ha már egyszer ott volt, függő lesz, és újra menni akar. Szerencsére megtartották a jó szokásukat, hogy csak kétévente rendezik meg, így az ellaposodás nem igazán járja át ezt a remek rendezvényt.

Idén a Plzentől 25km-re található Plasy adott otthont a rendezvény több mint 600 résztvevőjének. Ráadásul két WRE futam, meg két cseh ob is szerepelt a napok között, és ha valaki minden számon elindult, akkor minimum 6 testmozgás várt rá az 5 nap alatt. Természetesen idén is egészen nagy magyar különítmény látogatott el Plzenbe, több mint 20 magyar vett részt a nemes versengésben, és nem is rossz eredménnyel.

Az első napon egy középtáv várt a mezőnyre, a versenyközpont feletti dimbes - dombos erdőben. Volt itt mindenféle út, nem egyértelmű átvágási szabályok, száguldós dózerek, de legfőképpen közepesen járható gyökeres, illetve gallyazott utacskák. A pályákat amolyan első napinak csinálták. Mindenki nagyon várta a versengést, és lehet, hogy ahhoz képest többet vártunk a pályától, mindenesetre az én véleményem szerint, a többi naphoz képest a leggyengébb napon vehettünk részt, kevésbé kihasználva a terep adottságait. A pálya végén ráadásul egy kényszermegoldással az utolsó másfél kilométert egy mondhatni kötelező útvonalon hozták be, ami azért rejtegetett bringatechnikai kihívásokat, de mindenki számára viszonylag gyorsan teljesíthető volt. (Ráadásnak ezt a befutást még kétszer eljátszották az 5 nap alatt! A mi viszonylatunkban ez a nap azért nem hozott akkora eredményeket. Dobogó ugyan nem jutott, de azért az eredményhirdetésen érdekeltek voltunk, hiszen László esélyes volt a „Lucky looser”pólóra, ami a többi naphoz viszonyítva Lászlón állt a legjobban. (Lucky looser abból lesz aki a legközelebb van időben adott napon a 3.-hoz)

Második nap hajnalban egy sprint várt a mezőnyre. A hajnali 8 órás kezdés sokaknak okozott nem várt fejfájást már előző nap, de aztán úgy gondolom mindenki megbékélt a megoldással, hogy a préri közepén, nem a tűző napsütésben, délben kellett szenvednie. A városi sprint egy remek, de tájbringában nehezen rendezhető versenyforma, hiszen bevinni a sétálók közé, a helyenként 40km/h-val robogó bringásokat, nem egy életbiztosítás. Remek pályák várták a mezőnyt. A térképnyomtatás ellenben nem sikerült jól, lévén a betonutak szinte nem is látszottak, de kis szemguvadással sikerült rajta kiigazodni. A pálya másik fele a strand melletti prérin, amolyan „sítájfutós” módon zajlott. Egy halom utat nyírtak fűnyíróval a fűbe a rendezők, minden sarkot lekordonozva, hogy hol is lehet fordulni. Itt aztán a fűben figyeltek az átvágásra is a rendezők, szerencsére senkit nem zártak ki, de aki gondolkozott rajta, azt határozottan utasították rendre. Az elit pályák a végén még egy jókora gázlón is áthasítottak és értek be a célba. A 15-20 perces pályák után aztán jól esett leülni reggelizni. Ez már egy jobb nap volt a magyar különítménynek! Marosffy Orsi W40-ben a második helyre küzdötte be magát, míg László szintén a 2. helyet hozta el M21A-ban. Hidas Zoli pörgette meg a legjobban a napot, hisz ő a M21C legfelső fokára állhatott fel.

A hosszú nap aztán kihívás elé helyezett mindenkit, hogy mit is csináljunk. Bemehettünk volna Plzenbe de ünnepnap lévén ezt felejtősre helyezve többen kerékpározni mentek a környéken, illetve a csapat egy jó része sziklamászással mulatta az időt. Hatan pedig a bringatúrázók közül. beneveztek a tájtriatlonra, ami ebben az esetben egy váltó duatlon lett, amit a rendezők a saját bevallásuk szerint viccesre akartak szervezni. Mi annyira nem nevettünk. Az első poén az volt, hogy a buletinben megjelent egy 16:00 ás és egy 18:00-ás rajt is. Megkérdeztük a rendezőséget, és a későbbi időpontot mondták, ettől függetlenül a verseny délután 4-kor vette kezdetét. Még jó hogy a rajtszámosztásra a kiválasztottak odaértek. Természetesen a női csapatunk csak épp hogy, míg a vegyes csapatunk laza 8 perccel késte le a rajtot. Persze a vicceskedésnek ennyivel nem volt vége. A futópályára elfelejtettek 2 pontot kirakni, és amikor ezt a futóink megkérdezték … a válasz, „ez így volt vicces”. A bringa részen szándékosan levágták az ideális útvonalat a térképről, illetve kitörölték a lehetőséget. Ezek után a mikro tájfutás a végén is inkább egy dzsuvás sprintre hasonlított. Az eredményeket mind a mai napig nem tudjuk, de egyöntetű véleményünk volt, hogy nem is nagyon érdekelt semelyikünket.

Pénteken a váltó OB-ra került sor. 5 csapattal képviseltettük magunkat a derbyn! Egy elit ahol ukrán idegenlégiós biztosította a harmadik embert. Két master váltó egy női és egy férfi, illetve két open váltót is neveztünk. A cseh váltó OB, pláne ha Plzenben van megrendezve, olyan mint egy kis világbajnokság. A nemzeti csapatok nagy része itt van, kiegészítve még rengeteg cseh csapattal, így aztán egy igazán jó kihívás. A derbyt közvetlenül a campingben rendezték, így vélhető volt, hogy a szint nagy részét a pályák elején fogjuk megkapni. Így is lett, a pályák eleje egy brutális meredekkel kezdett, majd utána különböző minőségű utakon száguldoztunk. Majd a végén felkapaszkodva a már ismert oldalba, berongyoltunk a szokásos kötelező útvonalon. Rendkívül látványosra sikeresett a verseny. A váltóink közül a legesélyesebb a női master váltó volt. Akik pár másodperccel csúsztak le a dobogó legfelső fokáról, így a Pénzes Böbe, Marosffy Orsi, Füzy Anna trió a második helyen végzett. Az egyik open váltónk volt még támadó pozícióban, de aztán végül félperccel sikerült lecsúszniuk a dobogóról.

Szombaton hosszútávra került sor Plasytől valamivel messzebb. Na ez már egy tipikus Plzen közeli terep volt. Kisebb nagyobb dombokkal, hegyecskékkel, borzalmasan jól haladható utakkal, de aki ráment a pontozottra azt megette az erdő. Ráadásul remek pályakitűzés jellemezte a napot. A száguldozás persze hibára is adott lehetőséget, hiszen a komplett magyar 21C mezőny megette a pályakitűzést, és jókora vargabetűvel szerzett önmagának tetemes hátrányt, egyedül Mozsi vette észre a jót. De a többi kategóriában is, főleg a kevésbé rutinos, vagy „nagyon erősnek érzem magamat” riderek futottak bele orbitális hibákba. Borzalmasan jó pálya volt, ami így aztán szedte is a perceket ha hibáztál. Egyöntetűen mindenkinek tetszett a hosszútáv. A végén aztán ismételten többeknek is örülhettünk a dobogón. Ezen a napon is László és Orsi második helyeinek tapsolhattunk. Illetve többen is támadó közelbe kerültek az összetettben is.

Utolsó napra egy vadászrajtos „semmi free order” azaz félpontbegyűjtő jutott. A verseny remek húzása, hogy a kötelező pontsorrend mellett, szabad pontok is voltak, amely nem kicsit nehezítették meg a pályák tervezését. Igazán jó pálya sikerült. Remek utak, hihetetlen száguldás, és váratlan eredmények születtek, amik aztán végül nekünk is kedvező eredményeket hoztak. Nem tudom volt e valaki, aki bármely pályában megtalálta az ideális kombinációt, hiszen jellemzően a célba érés után még órákkal is nézegette mindenki a térképet, a fejét csapkodva, hogy miért is nem másképpen ment. László támadó pozícióból futott rá az összetettben vezetőre, akit még a rajzolás közben elcsípett, majd a pályán sikerült leraknia és ezzel megszereznie az összetett győzelmet. Orsinak már nem volt ekkora szerencséje, és kb fél perccel maradt el a dobogótól. M21C-ben Hidas Zoli futott rá az előtte holtversenyben vezető párosra, akiket olyan jól megzavart, hogy kihagytak egy pontot és sikerült Zolinak megnyernie az összetett versenyt.

Remek versenyek, remek rendezvény, esti bulik, Plzeni 5 napos. A legnagyobb baja hogy 2 évet kell majd várni a következőre.