Augusztus elsején Solymáron gyűlt össze a tájbringásoknak az a része, akik nem utaztak el nyaralni, vagy épp nem volt jobb dolguk, mint egy jót edzeni.
A Megalódusz MTBO kupa névre keresztelt esemény nem volt kupa, nem volt bajnokság, de kihívásokat tartogatott. 4 különböző nehézségű pálya várta az indulókat, akiknek még a helyes pontsorrendet is ki kellett találni.
Az A pálya elit versenyzőknek jelentett edzési lehetőséget, ahol végül igen szoros eredmény alakult ki az első helyér. Marosffy Dani kevesebb, mint egy perccel előzte meg Bedő Csabit. Őket Jankó Tamás követte a képzeletbeli dobogón. Mindhármukra jellemző volt, hogy sokat álltak a rajt után, hogy a helyes pontsorrendet állítsák össze. Dani a következőket mondta a versenyről:
Kellemes, nyári verseny volt, ami szerencsére nem vette magát túl komolyan, így én is különösebb lelki teher nélkül indulhattam. Ahhoz képest, hogy pár nappal korábban még a bicikli gondolatától is a hideg rázott (hála a 24 órásnak), egész meglepett, hogy nyerni tudtam. Nem rajtam múlott, kicsit felpörögve joyride-ra vettem a figurát és igyekeztem nem hibázni. Ez ugyan nem sikerült, sőt, egy technikai pauza is került bele, összesen talán 5-6 percem maradt a pályában, de a majdnem hibátlan sorrend sokat segített. Egyedül az 51-est kellett volna máskor fogni, a többi talált. Még annak ellenére is, hogy a pályakitűző máshogy gondolta. Ezt a terepet kéne még használni, kemény, de technikás, minden értelemben.
Jüling Krisztián, aki még csak most ismerkedik a tájékozódással, kihagyott egy pontot, de ez nem vette el a kedvét a további versenyzéstől.
A pontbegyűjtős rendszer teljesen más hozzáállást (több tapasztalatot és gondolkodást) kíván, mint a hagyományos versenyforma, így érdemes lett volna az elején pár perccel többet rááldoznom a tervezésre. Én ismertem a terepet, nem annyira néztem a térképet menet közben és emiatt persze hibáztam is egy keveset, de nem volt vészes. Ilyen a tájbringa.
A B pályán jellemzően a hazai „B” mezőny falta a szintet és a kilométereket. Érdekes megoldások születtek itt is a pontsorrendet illetően, de a dobogón jóval nagyobb időkülönbségek különbségek alakultak ki. Itt Dankó István nyert Mets Miki és Vajda Péter előtt. Csordás Kornél, aki épp leszorult a dobogóról, nem volt elcsüggedve.
A pontbegyűjtő nekem mindig kihívás, meg kell küzdenem vele. A rajtban most is nagyon sokat töltöttem a tervezéssel, ráadásul megijesztett a sok szintvonal. Végül ha nem is az ideálisat, de egész jó sorrendet sikerült összeraknom. Sajnos menet közben egy figyelmetlenség folytán a legtávolabbi pontot kifelejtettem, amit a cél előtt 100 méterrel vettem észre, ekkor döntenem kellett, hogy diszkózok, vagy elmegyek, és összeszedem. Az időmet így már nyilván elfelejthettem, de azért jöttem, hogy végigcsináljam, nem?
C és D pálya inkább azoknak szólt, akik az élvezetért és a kalandért jöttek. De persze senki nem fogta vissza magát a nyeregben és szép küzdelmeket láthattunk itt is.
