A versenynek Nagybánya adott otthont, az ottani lelkes tájfutók és tájbringások rendezték a két futamot. Izgalmas terepekkel, jó pályákkal és nagyon korrekt térképekkel várták a résztvevőket.

Első napon sprint futam várta a rajthoz állókat. A pályák sok lejtmenet tartogattak, ami kifejezetten gyors pályát jelentett és nagyon észnél kellett lenni, hogy a megfelelő pillanatban lehessen kanyarodni. A feladatot megfűszerezte az is, hogy az átvágás megengedett volt, bár a szervezők figyelmeztettek, hogy néhol nagyon magas a fű, néhol traktornyomok vannak alatta és itt-ott egy-két kutya is őrizheti a gyümölcsösöket.

A magyarországi különítmény tíz főből állt és több kategóriában képviseltette magát. Az első napon a felnőtt férfi kategóriákban a dobogós helyeket a mi csapatunk hozta el. Mets Miklós a rendezőséget megkérte, hogy a kategóriájának a pályáját tegyék át az F21B pályára, mivel ez így bonyolult lett,ezért a versenyen F21B-ben értékelték, de egyébként F50-ben szerzett értékes MK pontokat. A cél a kiélezett verseny volt Hidas Zolival és Puffyval, de Puffyt nem tudta szombaton megszorongatni, aki magabiztosan nyerte a napot. Harmadik helyre Hidas Zoli érkezett. Hidas Sándor gróf úr és Horváth Adrienn saját kategóriájukban egyedüli indulóként teljesítették a távot, Benke Noémi W21E-ben toronymagasan utasította maga mögé a hazai versenyzőket. A fiúknál ennél kicsit szorosabb lett az eredmény. F21E-ben Bedő Csaba egy kis kihagyás miatti hibából csak harmadik lett, szűk másfél perccel a győzelemtől. Beöthy Ádám alig 5 másodperccel érkezett Rózsa László előtt, de a kis időkülönbség ellenére is értékes pontokat tudott szerezni a kupában.

Ádám: Sajnos ebben az évben nem volt túl sok időm a tájbringával foglalkozni, így erre a versenyre az esélytelenek nyugalmával érkeztem. Amikor felértem a rajtba, már tudtam, hogy egy nagyon pörgős, gyors pálya lesz – tudtam, hogy itt nem lehet hibázni. A hegyről hamar lejöttünk, minden rendben volt, nem éreztem, hogy hibáztam volna. ( Egy-két útvonalválasztást rontottam csak, de ez útközben még nem volt világos. ) A verseny utolsó 3-4 perce felfelé volt. Itt viaskodott bennem az "esélytelenek nyugalma", és az "eddig nem sokat rontottam", de végül arra gondolva, hogy ezen még múlhat valami, nyomtam felfelé. Mikor beértem, és László első kérdése nem az volt, hogy "Milyen volt?", hanem hogy "Te mikor indultál?", akkor gondoltam, hogy itt akár még eredményem is lehet! A kiolvasás után aztán kiderült, hogy itt ma én voltam a leggyorsabb. Ennek nagyon örültem, de azt hiszem, hogy szerencsém volt az időjárással is, (László és Csabi nem bírja a meleget), meg a pályával is. Másnap ez be is bizonyosodott: a hosszútáv kihozta az idei papírformát. Az egész hétvége nagyon tetszett, pörgős pályák (igen, még a hosszún is) szép erdők, igényes rendezés. Legközelebb is ott a helyem.

A W21B pályája a sprinten

Délután egy kis kirándulás is belefért a helyi sípályához és tengerszemhez, és nagyon kellemes hangulat jellemezte a jól megérdemelt pihenést. Amire szükség is volt, hiszen a vasárnapi etape egy hosszútáv volt, igaz nem nagyon sok szinttel beharangozva.

A hosszútáv versenyközpontja Nagybányától délre kb 20 km-re egy ligetes erdő szélén volt. A célterülettől sokat sejtetően rengeteg út volt látható, melyek a létező legkisebb rendezettség elvén tekeregtek a fák között. Az átvágás ezen a napon is megengedett volt, ami nem is az erdőben volt annyira érdekes, hanem az arányaiban sok legelőn és a pályával érintett kis falu szélén levő nyílt területeken. Ez a nap is román bajnokság volt, ami a mi versenyzőinket nem érintette.

Eredmények tekikntetében ez a nap a hibázásoké és a revansoké volt. Noémi sajnos rossz térképet kapott/vett el, amit nem lehet tudni, hogy a saját vagy a rendezők hibája volt, mert az eső miatt cserélgetni kellett az elázott térképeket már a rajtban is. László ezen a napon a rutinnak köszönhetően egy középszerű versenyzéssel és kb. a legkevesebb hibával nyerni tudott, de csak azért, mert Csabi az utolsó átmenetek egyikében olyan sokat hibázott, hogy az a győzelembe került, pedig egész addig vezetett a részidők szerint. Ádám ezen a napon már a pálya elején vagy negyed órát bolyongott egy 90°-os tévedésnek köszönhetően. Adri és Hidas Sanyi jól végigmentek a pályájukon, de ők is azt mondták a verseny után, hogy voltak bizony nehézségek az útvonalkövetéssel. F21B-ben Hidas Zoli megint harmadik lett, második helyre Puffynak sikerült befutnia, az első Mets Miki lett, aki ezen a napon is ebben a kategóriában vendégeskedett. A célban nagyon széles volt a mosolya, de nem csak a győzelem miatt.

Miki: Húú, jó kis verseny volt. Abszolút nem bántam, hogy az elején esett az eső. Mondjuk azt sem, amikor elállt. Sok úton felnőtt az aljnövényzet, szerencsére rögtön az elején látszott, mi a helyzet, és így szinte nem is hibáztam emiatt. A felhagyott, de az utolsó esős időben kocsikkal bejárt utak friss esővel, nekem komoly bringatechnikai kihívást okoztak. A nyomvályúkat a fűtől előre nem lehetett látni – úgy csúszkált ide-oda a kerék, hogy komoly feladat volt nyeregben maradni. Pontok korrekten a helyükön, kerékpározásban, és tájékozódásban is komoly kihívás volt, és ami külön tetszett, hogy ezek összhangban voltak. Igaz volt egy dózer szakasz, aminek az elején 5m re voltam Puffytól, de ő úgy lerongyolt rajta (gravitáció?) hogy a végére már vagy 500m-re előttem járt, de nem igazán foglalkoztam vele. Szerencsére más útvonalat választott, mint amit én terveztem, és csak a célban láttam legközelebb. Ez a célhely is szép, az egész verseny jó helyeken volt. Néhány helyen átvágtam a tiszta erdőn, az is tetszett. Összességében jó kis verseny volt!

A magyar csapat csak összetett eredményekben lehetett értékelhető, de akik dobogóra állhattak, azok értékes tiszteletdíjakat kaptak.

Első nap, Második nap, Összetett

Szerző: Rózsa László